A rendetlen kiskamasz, a szekrényajtó és az olcsó "táblafesték"

Nem tudom a többi gyerek milyen. Nem tudom átlagosnak számít-e hogy egy fiúszoba állandóan kupis. Nem tudom normális vagyok-e, hogy folyamatosan igyekszem tenni ellene, azaz széllel szemben próbálok nap mint nap pisilni. Azért ez részben az én hibám is. Nem csak a gyerek elkényeztetésére gondoltam, hanem arra is, hogy azt hittem a szekrényajtó felszerelése ráér majd a tennivaló listánk kivégzése után. Olyan szépen be szoktam pakolni az ominózus szekrényt újra és újra, fáradhatatlanul. Szinte már a napi rutin részévé vált. Mosni, vasalni, hajtogatni, szortírozni és polcra tenni a sok kis pólót, nadrágot és pulóvert. Gumacsolni a zoknikat. Akasztgatni a kis ingeket. Helyére állítani a rendszert. Azt ami átlag egy napig nem szokott kitartani. Mert a reggeli kapkodásban csak nem figyelhet oda az elfoglalt kisiskolás még arra is, hogy szépen visszarendezze a kirángatott ruhákat. Főleg nem a földről. Ki hallott még ilyet?
És amikor a következetes nevelés mégis utoléri az ifjú, elfoglalt delikvenst - anyja szájának habzását megelőzendő - gyorsan minden visszabiggyesztődik, nyomorodik, szuszakolódik a polcokra. Cirka 20 ruhadarab/másodperc gyorsasággal. De az örök elégedetleneknek ez még mindig nem elég. Így hát ideje korán már szembesülni kényszerül szegény gyermek, hogy nem könnyű a nőkkel. Én pedig azzal, hogy a szekrényajtó projekt nem várathat magára tovább.

Egyébként ez a szekrény legalább 20 éves. Még kislány koromban készült a szobámba, méretre, ajtajain hatalmas tükrökkel. Most pedig visszakerült hozzám. Gondoltam jó lesz a fiamnak. Persze terveztem én már régóta az átalakítást, de úgy voltam vele ahogy Pató Pál úr a nadrágja varratásával. Egy azonban biztos volt, mivel a szekrény az ággyal szemben van, ezért a tükrös ajtók nem kerülhetnek vissza rá eredeti minőségükben. Hogy miért, arról itt olvashattok bővebben.

Arra gondoltam a tükröket lefestem fekete színű táblafestékkel. Így 2 az 1-ben nem csak ápol és eltakar a helyére kerülő szekrényajtó, hanem egyéb játék- és dekorációs célokat is kiszolgálhat így.

Első körben megpucoltam a tükröket és maszkolószalaggal körberagasztottam őket. S hogy a festék majd megfelelően tapadni tudjon az üvegfelületre, Tikkurila Otex alapozóval festettem meg a legalsó réteget.

Mivel aki már használt az tudja, hogy aranyárban mérik a táblafestékeket, így inkább a Trilak Trikolor Aqua matt fekete zománcfestékét választottam helyette, ami tökéletesen megfelel ugyanarra a célra csak jóval olcsóbb. (Lehet rá rajzolni krétával, aztán meg le lehet törölni. Időjárásálló így a vizet is bírja.) 

A megszáradt Otex alapozóra a fekete festéket 3 rétegben kentem fel. Ez pillanatok alatt száradt a tükrön, így gyorsan megvoltam vele.

Végül újabb rendrakás és a szekrényajtók felszerelése után már egészen más arcát mutatja a szoba. És még a kiskamasz is szívesebben suvaszt és biggyeszt a zárt ajtók mögé, ahol Anya nem látja... :)

A fiúszobáról még több képet és leírást itt láthattok.

Ha tetszett a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonlókat, akkor csatlakozz Te is a Magyar Otthon facebook táborához, ahol napi inspiráló képeken, érdekességeken kívül elsők között értesülhetsz az új blog bejegyzésekről.